Fesztiválozz Ausztriában!

Ausztria igazán belehúzott a zenei fesztiválok terén! A június végi eklektikus Donauinselfest leginkább az osztrák közönséget célozza meg, de a határmenti Novarock és az új Rock In Vienna nemzetközileg is versenyképes programot kínál. Ez utóbbi két rendezvény idei kiadásán már túl vagyunk, lássuk a tapasztalatokat!

A Rock In Vienna egy igazi belvárosi fesztivál, és mivel ez a trend is egyre inkább kezd kialakulni Nyugat-európában (ld. még Rockavaria), a Sziget Fesztivál ezt a kuriozitását, sokat hangoztatott versenyelőnyét is kezdi elveszteni. Azzal a különbséggel, hogy holott a Rock In Viennán is van sátrazási lehetőség, itt mégis minden a zenéről szól, nem pedig a holland turisták olcsó szórakoztatásáról.

Pedig a kulissza sem utolsó: a helyszínként szolgáló Donauinsel inkább Margitsziget, mint Hajógyári, a pestinél tisztább Duna strandolásra is alkalmas, miközben két, egymás mellett elhelyezett színpadon folyamatosan szól a zene. De nem ám úgy, ahogy megszoktuk, hanem úgy, hogy egyszerre csak az egyiken folyik a produkció, ami alatt a másikon áthangszerelnek, így megállás nélkül mennek a koncertek, várakozási idő nincs, átsétálni pedig nem is kell, mert a két színpad ugyanarra a rétre néz. Ez így önmagában még nem lenne extra, ha nem tekintenénk a programkínálatot, amivel egyetlen magyar fesztivál sem képes versenyezni: az első nap az A Day To Remember, a Faith No More és a Metallica voltak a húzónevek, a másodikon az Incubus és a Muse, a harmadikon meg a Heaven Shall Burn, az Airbourne, a Limp Bizkit és a Kiss. És mindez további bandákkal kiegészülve megállás nélkül, teljesen kulturáltan, jó hangminőségben, elérhető áron.

A Faith No More sokak számára még mindig A Zenekar, és ennek megfelelően mindig esemény, ha beléjük fut az ember. Az új lemezük sem kellemetlen, de a régi slágerek nyilvánvalóan jobban megmozgatták a Rock In Vienna közönségét. Az egyetlen fura dolog számomra az volt, hogy még mindig a 3 éve a VOLT-on már látott "fehér ravatal" színpadképpel nyomultak, ami már akkor is csak mérsékelten volt eredeti vagy cool, most már kifejezetten gáznak éreztem. A lederhosét öltött Mike Patton viszont még mindig nagy király, amikor kiereszti a hangját a monumentális gitár- és szintiszőnyegek alatt.

 A tavalyi bécsi Metallica után joggal volt hiányérzetem, idén viszont ismét egy hibátlan koncertet láthattam tőlük. A minimál színpadkép mellett sokat segített az is, hogy a Metallica Club több mint 100 szerencsés tagja a színpadon őrjönghette végig a showt, ezáltal valami érdekes tétnélküliség és klubkoncert-jelleg hatotta át a produkciót, ami igen jót tett neki. Meg a változatos setlist is, ráadásul Nothing Else Matters nélkül. James egyre fiatalabb, és Lars játéka is egyre kevésbé zavaró tényező. Őrület!

A Novarock fesztiválról korábban vegyes élményeink voltak. Egyrészt ott láttam életem legjobb Metallica koncertjét, másrészt megdöbbentett az a kosz és igénytelenség, amivel ott találkoztam - évekkel ezelőtt. Mert mára már a Novarock is tisztábbá, rendezettebbé és logikusabbá vált. (Mondhatnám igényesebbnek is, de az a Balaton Soundra engedne nem kívánt asszociációt.) De így is fejlődtek, a vidámpark-elem is bővült, de még mindig nem a vurstli a lényeg. Szóval ami most van: a szélerőművek okozta óriási hangulat a végtelen réteken, a világ legjobb fesztiválsoundja és hangereje, annyi italmérés, hogy 1 percnél tovább sehol nem kell sorba állni, annyi és annyiféle WC, mint a Szigeten (és magyar ToiToi-ok is az angolvécék mellett), továbbá végre logikus helyszínrajz, aminek köszönhetően már nem kell órákat gyalogolni a két színpad között.

Emellett szintén olyan program, amivel itthon nem versenyezhet senki: 3 nap alatt Parkway Drive, Guano Apes, Mötley Crüe, Beatsteaks, In Flames, Die Toten Hosen, Five Finger Death Punch, Motörhead, Slipknot és persze a megaprosztó Scooter. Hogy ezek már majdnem mind jártak nálunk is? Hát 3 napon belül biztos nem. Bónusz: a Novarockon még van magyar térerő, és autópályán időben közelebb van Pesthez, mint Sopron. 

A Parkway Drive koncertjei mindig hibátlanok, ezúttal is így volt, és az új szám, a Vice Grip élőben is hasít.

A Guano Apes pár éve nálunk kvázi félplaybackkel próbálkozott, de egy fesztiválon nem kísérletezhettek ilyesmivel. Ehelyett energikus, szuper koncertet kaptunk, Sandra Nasic pedig hangjával és küllemében is korabeli önmagát idézte.

A Mötley Crüe egy óriási legenda, és bár zeneileg teljesen rágógumi, Nikki Sixx, Tommy Lee és Vince Neil maga a történelem, mégpedig kortársaikat meghazudtoló kondiban lévő történelem. Tommy Lee olyan, mint egy metronóm, Nikki meg maga az ördög. Igazán jó hangulatú koncertet adtak, ráadásul ez a búcsúturnéjuk, szóval aki most lemaradt, az már csak messzebb nézelődhet.

Az amerikai Five Finger Death Punch arról híres itthon, hogy egyik gitárosa, Báthory Zoltán nem annyira amerikai származású. De most már arról is híres lehet, hogy a hatalmas vasárnapi vihar utáni elázás okozta késéssel kezdve is hatalmas hangulatot tudnak teremteni döngölős metáljukkal. És emellett olyan cukik, hogy akár Five Finger Pussycats is lehetne a nevük. Joggal lesznek egyre híresebbek, majd meglátjátok!

A Motörhead is legenda, de Lemmy Kilmister már a legendáknak is a keresztapja. És ahogy a bemutatásnál is elhangzott, náluk játszik a világ legjobb dobosa, hehe. Amúgy tényleg. Zeneileg hibátlan teljesítményt mutattak, nagyon király dobszólóval, csak az volt mókás, ahogy Lemmy erőtlen nagypapahangon beszélt. Valóban úgy hangzott a beszéde, mint egy fogatlan bácsié, ekként az énekhangja sem volt az igazi, de a hangulat és a hitelesség az volt, rég láttam ennyi szigorú metálvillát fesztiválközönségben!

És akkor mi is a konklúzió? Ha valaki valóban zenei fesztiválra akar menni, akkor ne álljon meg az országhatáron. Igen, van Barcelona meg Szlovákia, sőt Szerbia is, de talán az osztrák fesztiválok a legkézenfekvőbbek, ahogy hűtőgépért is oda indult a magyar, amikor tehette.

Osztrák fesztiválok PRO:
- a hazaival össze nem mérhető zenei felhozatal
- koncertek a középpontban, nem a vurstlin van a hangsúly
- elérhető, a vidéki desztinációknál nem számottevően nagyobb távolság
- minden koncert jól szól, a hangzás nem esetleges vagy rossz
- a parkolás jól megoldható (még Bécsben sem lehetetlen küldetés)
- össze lehet futni magyarokkal (a Szigeten egyre kevésbé)
- nincsenek holland turisták.

Osztrák fesztiválok KONTRA:
- a napijegyek drágábbak, mint itthon (a bérlet fajlagosan hasonló árban van)
- az ételek és italok jóval drágábbak, mint itthon (sör vagy üdítő egységesen 4,5-5 euró)
- a lejutás is drágább (benzin, matrica)
- nincsenek holland turisták.

Disclaimer: a szerző jár magyar fesztiválokra is, a VOLT első két napjának hangulatát szereti is nagyon, de amikor épp a zene érdekli, és nem a holland bevándorlók (akik elveszik a magyarok csajait) vagy Ákos és a Wellhello, akkor nyugat felé veszi az irányt. A fotókat meg a blog lőtte. Sziasztok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.