Bia Mara - Brüsszel

A múlt héten ellátogattunk Belgiumba, ahol is szerencsénk volt az utóbbi idők talán legjobb street foodját megkóstolni, melyre ha visszagondolok, a mai napig összefut a nyál a számban. Nem, most nem holmi hamburgerezésről lesz szó, hanem a Bia Mara-ról, ahol egy egyszerű koncepció mentén készülnek nagyszerű ételek.

Az egész hely nem nagyobb, mint pár tíz négyzetméter, az elején vendégtér, hátul pedig a pult, mögötte a konyhával, de ne gondoljunk hatalmas méretekre. Bia Mara gael nyelven annyit tesz: tenger gyümölcsei (angolul seafood, de magyarul ezt tengeri ételnek fordítani annyira nem erős szerintem); és a névválasztás sem véletlen, hiszen a tulajok Barry és Simon írek, akik Brüsszelt választották, hogy gourmet street foodot árusítsanak.

A koncepció a következő: válassz paníroznivalót (tőkehal, lazac, makréla, garnéla, csirke, rizsgolyó, vagy spárga), válassz hozzá szószt (tartár, fokhagymás szarvasgomba, citromos cajun, füstölt csilis ketchup, limeos curry, chipotle), és végül a sült krumplihoz tengeri algás, balzsamecetes-vöröshagymás, fokhagymás-csilis, vagy citromos-édesköményes fűszersót? Egyszerű? Az. Zseniális? A kivitelezéstől függ.

Minden frissen készül, nincs infralámpa alatti tárolás, szóval pont van idő belekortyolni a Hoegardenbe, amig megérkezik kis kartonpapír-dobozban a sült krumpli, rajta a választott hússal, és mellé a szósszal. Az egyik doboz a klasszikus fish&chips volt, panko morzsában (haddock) és szarvasgombás fokhagymás szósszal, míg a másik szintén pankobundás csirkemell, sima tartárral.

Az első ami tetszik, az az adag mennyisége volt, konkrétan csirkéből három vastag szelet is érkezett, igaz halból csak egy, de azzal sem volt gond. A csirke vitte itt a prímet, a külseje ropogós, a belseje viszont olyan puha és szaftos volt, a vastagsága ellenére is, amilyet én nem is tudom ettem-e valaha. A hal nem volt ennyire ropogós, főleg az az oldala, ami a krumplin pihent, és ízre sem volt olyan betyár, inkább semleges, átlagos; meg is bántam, hogy nem makrélát kértem.

A szarvasgombás szósz nagyon jól ment mindenhez, de a tartár megint überelte a dolgot, mégpedig azzal a trükkel, hogy citromos volt, sokkal inkább, mint azt várta volna bárki, de pont ez tett nagyon jót neki. A krumpli alatta emberes adag volt, természetesen kézzel vágott, kívül ropogós, belül puha. Ez kicsit talán túl sok is volt, azt vettem észre, hogy a hús már régen elfogyott, lassan a szósz is, de a krumpli még mindig tart. Ezeken valamilyen fűszert ugyan éreztünk, de konkrétan azt nem sikerült azonosítani, amit elvileg kértünk.

A dobozos ajánlatok 10 euróba kerülnek, de ha netán nem jönnének be, kérhetünk tacot, vagy jópofa köreteket is, mint például a mentolos zöldborsó, chorizos bab, vagy a citromos-édesköményes krumplisaláta.

A Bia Mara hamarosan elvileg gyarapodik egy második lokációval is Londonban, és ezek alapján minden esélye meg is van a sikerre. Itthon talán a Halkakas az, ami koncepciója miatt összehasonlítható vele, de őrülten jó lenne még pár ilyen hely, jól kombinálható, minőségi alapanyagokkal, megfizethető áron, az utcán.

Elérhetőség: http://www.biamara.com

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.